Egyháztörténelem

Református egyház

Egyháztörténelem

A református egyházközség rövid története

A lakszakállasi református egyházközség keletkezéséről nincsenek pontos adataink, bár egy 1625-ben keltezett levél már egy tekintélyes gyülekezetről beszél – lelkésszel, tanítóval, iskolával. Sőt Lakon, Turiszakállason és Szilason kívül még ide tartoztak a következő filiális községek is: Bogya, Alsógellér, Felsőgellér, Ekecs és Apácaszakállas. Így feltételezhetjük, hogy a laki atyafiak ősei valamikor 1570 tájékán térhettek át a református vallásra. Az Árpád-kori - eredetileg római katolikus - templomot „megtisztították”, és kisebb nagyobb szünetekkel, mind a mai napig a reformátusok használják. A templomot először egy 1268-as oklevél említi, mint amit Szent-Mihály tiszteletére emeltek. A műemléktemplom kultúrtörténeti jelentősége abban áll, hogy a Felvidék déli részének legrégebbi falazott téglatemplomai közé tartozik, ráadásul védfal feszi körül. A 16. század második felében késő gótikus stílusban a templomhajót megnövelték. A szentélyt a csillagboltozat miatt speciális háromszöges lezárással hozták létre. Ezt az értéket tovább növeli a kora reneszánsz, lépcsős szentségtartó és az ablaknyílások késő gótikus rozettája. A templomot az elmúlt 740 évben többször javították, átalakították. Jelenlegi, végleges formáját 1936-ban kapta, amikor is a hajótest elé egy tornyot emeltek.
 

A lakszakállasi gyülekezethez a szilasi reformátusok társultak (a két falu között fél kilométer távolság sincs). Szilason harangláb áll, a templom és a parókia pedig Lakon található. Az utóbbit 1901-ben építették. Érdekességként megemlítendő a parókia udvarán található téglával kirakott pince, melyet 1782-ben ástak. Lakszakállas valójában 1940-ben jött létre Turiszakállas és Lak összevonásával. A régi jegyzőkönyvekben a gyülekezet neve ezért így szerepel: „laki, turiszakállasi és szilasi egyesült református egyház.” A legutolsó (2001) népszámláláskor 473-an vallották magukat reformátusnak a két faluból – 380 Lakról, 93 Szilasról, ami a két falu 27%-a, holott néhány száz évvel ezelőtt mind a két falu szinte teljesen református volt. Egyházfenntartási járulékot 110 gyülekezeti tag fizetett a 2010-es évben. A vasárnapi istentiszteleteket átlagosan húsz lélek látogatja.
 

A nagy múltú gyülekezet hanyatlása a 20. század húszas éveiben kezdődött el, ahogy azt az akkor szolgáló lelkész látta: „Az egyháztagokban az egyházhoz való ősi ragaszkodásnak még elég erős maradványai élnek, bár a háborút követő években már szórványosan fordultak elő esetek, hogy egyesek kiléptek az egyházból, és felekezetnélküliek lettek.” Az 1960-as évektől kezdve pedig a bomlás rohamosan felgyorsult, a gyülekezet nagyon elhidegült az Igétől. Negyven éven keresztül nem volt megválasztott lelkésze az egyházközségnek. Volt olyan időszak, amikor a parókiát bérbe adták, mert üresen állt. A harmadik évezred elején a lakszakállasi-szilasi gyülekezet a „szakadék ” szélére került.
 

Mivel mi nem pusztán egy szervezet vagyunk, hanem Isten választott népe, ezért ma is vannak Lakon és Szilason – és bízunk benne rendíthetetlenül, hogy egyre többen lesznek, akik hisznek Isten halálból feltámasztó erejében, mint a keresztyénség alapjában: Jézus Krisztusban.

Had álljon itt egyetlen példa. Az elmúlt negyven évben alig jártak a gyermekek hittanra, nem sokan kaptak keresztyén nevelést. A harminc évnél fiatalabbak közül kevesen vannak megkeresztelve. Most mégis megadta az Úristen azt a csodát, hogy minden leendő laki és szilasi Istennel kezdje az életét. Ugyanis mindkét óvodában van hittan. A jövő pedig Istennel kezdődik el…