Történelem

Történelem

A község történetéből

Lakszakállas több mint 1250 lakosú csallóközi község. A Komáromi és a Dunaszerdahelyi járás határán, a pozsony-komáromi főút mentén fekszik, a járási székhelytől,  Komáromtól 29 km-re északnyugatra. Két faluból keletkezett.

Az egyiket, Lakot 1332-ben Laak néven említik. Zemuv fia Miklós birtoka volt, de ő az itteni vagyonát nemsokára eladta. A falu 1385-től a Laky család tulajdonába tartozott.
Mivel nemzetségi birtokuk lett, erről kapta a család a nevét. Ebben az időben Laky Mihály és fia voltak a tulajdonosok. A Lakyak voltak a település földesurai a 18.századig. 1428-ban a községet Lak a.n. Zalakus néven említik. A török háborúk idején más családok is birtokolták a falut, noha az ebben az időben elpusztult. 1613-ban Laky János az udvartelkének egyharmadát életfogytig tartó használatba adja Nagy Györgynek, és 1642-ben a Laky-örökösök a laki és a vösztői birtok egy részét hasonlóért cserélik el Pozsony megyében. A 18.század elején a Lakyak még mindig földesurai a községnek, de mellettük már fontos szerepet visz a Nagy család is. 1773-ban a község Nemes Lak majd csak Lak néven szerepel. Később a falun több nemesi család ( Pázmán, Csepy, Szűcs, Farkas, Barthalos, Csiba, Bajcsy, Nagy, Halászy ) osztozik.

A másik települést, Túriszakállast mint egykor önálló községet 1268-ban említi IV. Béla oklevele a komáromi vár birtokaként - vándorföldjeként, a Szent Mihály tiszteletére felszentelt templomos Zakalusként. Később a falu a következő neveken fordul elő: Egyházaszakalus, Felseuzakalus ( 1381 ), Felsew Zakalus ( 1402 ). 1460-ban Egyházas-Szakálos néven szerepel. Később a Thúry családról kapott nevet. Ennek ugyanis egyik ága Hont vármegyéből Komárom megyébe költözött a 16.század elején, és ebben a községben telepedett le. Adományként kapta itt a birtokot. Thúry István magvaszakadtával 1631-ben a falut Püspöky Jakab kapta meg nádori adományként. Később az Amade család szerezte meg, amelynek Bősön volt a lakhelye. A 18.század elején Amade Péter tulajdonába tartozott, utána fia, Tádé örökölte. A 18. és a 19.század fordulóján az Amadék ezt a birtokot a Ghyczy családnak adták bérbe. Később Ghyczy József ezt a kastéllyal együtt megvette, így a község a Ghyczy nemzetség egyik ágának családi fészke lett. A 19.század közepén a falu a Thúriszakálas, később a Túriszakállas nevet viseli. A 20.század elején a birtokot a kastéllyal együtt dr. Nagy Vilmos veszi meg a Ghyczyektől. 1940-ben Túriszakállast egyesítik Lakkal Lakszakállas néven. Ebben az egyesített községben a legnagyobb birtokosok a következők voltak: dr. Nagy Vilmos, Bajcsy Zsigmond, Molnár János, Csepy Zsigmond, Csepy György.

Lakszakállas határában valamikor volt egy Vösztő ( Vöste ), Vöstűi nevű puszta, amelyet 1541-ben a község egyik településeként említenek. A Vösthe család tulajdonába tartozott. 1581-ben ennek a birtoknak Zsigmondics Péter és Gáspár, Nagy István és Maizin György lettek a tulajdonosai, akik megkapták Aranyosy György, Nemes János és Vösthe Mátyás birtokrészét. Később, a 19.században e puszta Nemesócsa nyilvántartásába került. Madérét Lakszakállas része, a községtől 9 km-re észak-nyugatra fekszik. Egykor két részből, Alsó- és Felsőmadérétből állt ez a település. Alsómadéréten az 1965-ös árvíz után lebontották az utolsó épületet is. Felsőmadérét még lakott település.

Lakszakállas lakossága számának alakulása:

Év: 1869, Lak: 730, Turiszakállas: 248
Év: 1880, Lak: 719, Turiszakállas: 349
Év: 1890, Lak: 696, Turiszakállas: 326
Év: 1900, Lak: 750, Turiszakállas: 342
Év: 1910, Lak: 782, Turiszakállas: 398
Év: 1930, Lak: 887, Turiszakállas: 412
Év: 1940, Lakszakállas: 1305
Év: 1948, Lakszakállas: 1322
Év: 1961, Lakszakállas: 1519
Év: 1970, Lakszakállas: 1473
Év: 1980, Lakszakállas: 1421
Év: 1991, Lakszakállas: 1277

A TERMÉSZETI KÖRNYEZET

A község határát erdőirtás által kialakított síkság képezi, régi folyóágakkal, folyó melléki töltésekkel, vízelvezető csatornákkal. A határban folyófenékszerű, rétségi és helyenként sós talaj található.

MŰEMLÉKEK

A református templom elődje valószínűleg a IV. Béla 1268-as oklevelében említett, Szent Mihályról elnevezett román stílusú templom volt. A mai épületet a 14.században emelték, s később toldották hozzá a szentélyt. A 15.században átalakították késő gótikus stílusban. A török háborúk idején erősen megrongálódott. Ebben az időben a lakosság is sokat szenvedett, ezért a templom köré védőfalat emeltek, amely a temető kerítéséül is szolgált. A török hadjárat után mindkét romba döntött faluba főként reformátusokat telepítettek be, nem csoda hát, hogy a lerombolt templomot is ezek a hívek kapták. Az épületet visszaállították eredeti formájába, és nemsokára istentiszteletet tartottak benne. A templom ebben az állapotában őrződött meg egészen 1936-ig. Tetőből kinyúló tornyocskája és csúcsos főhomlokzata volt. A templomhajó déli falához egy kis előcsarnokot építettek barokkos homlokzattal. 1936-ban az állami műemlékvédő hivatal felügyelete alatt restaurálták a templomot. Eltávolították a tetőbe beépített kis tornyot, lebontották az előcsarnokot, kicserélték a belső berendezést, és a hajó belső falának nyugati oldalán hatalmas betonkarzatot építettek. Az ablakokat a szentély legjobb állapotban levő gótikus ablakának mintéjéra állították vissza. A legnagyobb változtatást a magas torony építése okozta a komáromi Tóth cég kivitelezésében. A belső berendezés cseréjekor új padokat építettek be, az újabb szószéket máshová helyezték ( az eredeti a templomhajó déli falánál, a diadalívnél volt ), áthelyezték a márvány úrasztalát is. Mindezt az akkori lelkipásztor, Végh Kálmán kezdeményezésére végezték. Később már csak restaurálási munkálatokat hajtottak végre rajta. A templombelsőt 1960-ban újították fel, a homlokzatot 1982-ben. A templom tehát késő gótikus épület többszöri átalakítással. Egyhajós egyházi építmény a szentély háromszögű lezárásával és eredeti csillagboltozattal. A boltozat bordái plasztikus díszítésű homlokzaton nyugszanak.

Eredeti a diadalív és a gyönyörű késő gótikus díszítésű szentségház ( pastoforium ) is. Figyelemre méltók a hegyes ívű gótikus ablakok a lángnyelves kőrácsokkal. A hajót egyenes mennyezet fedi. A torony homlokzatát falsávkeretek és hangablakok tagozzák. A tornyot négy timpanon zárja, és magas, hegyes sátortető fedi. Az 1936-ban épített szószék - amelyet a szentély zárásánál helyeztek el - két lépcsősorral közelíthető meg. A márvány úrasztala régebbi, a rajta található felirat szerint Tóth Mihály és felesége, Pázmán Terézia szilasi lakosok ajándékozták az egyháznak 1863. október 12-én.

Tóth Dániel egykori lelkipásztor feljegyzése szerint a templomon végzett javítási munkák során 1825. május 16-án a következő feliratokat találták a templom belső falain:

• EXC NDM HAMAR AD 1284
• HIC FUIT PETRUS GAL SECY IN An. D 1411
• HIC FUIT BENEDICTUS GALGOCY ANNO DO 145-
• HIC FUIT IOH. FABRY 1584
• HIC FUIT IACOBUS FARNADY IN ANNO 1590
• IOHANNES ORBOCZY CAROLUS
• HIC FUIT CASPARUS ŐRI IN ANNO 1628
• STEPHANUS PÁZMÁNY ANNO DM 1676
• BÜBANADARATO

Tóth Dániel még két olvashatatlan rövidítést is feljegyzett, egyik mellett ez az évszám volt: 1583. Kijelenti, hogy mindet kőelemet és téglafalazatot eredeti állapotában hagytak a szentségház kivételével, ahol a boltozaton, a mészréteg alól eredeti freskók színei ütöttek át. A régi faldíszítések a templom belsejében nem maradtak meg.
A toronyban két harang van. A templom reneszánsz megerősítése a 17.századból származik, s ellipszis alakú. Az egyszerű falnak a déli oldalán található a bejárati kapu. A védőfal a nyugati oldalon kb. 2 m-rel szélesebb volt, de a közút építése miatt 1956-ban a mai méretére keskenyítették. A templom mellett hat sírkő található, ezek egykori lelkipásztorok síremlékei, a legrégibb 1774-ből, a legkésőbbi 1958-ból való.

A templom a Komárom-vidéki templomok között több szempontból is kiemelkedő helyet foglal el. Az egyetlen, amelyet védőfal zár körül, az egyetlen gótikus stílusú az egyházi építmények között, az egyetlen a járásban, amelynek szentségháza és gótikus boltozata van. Ezért van különleges jelentősége Komárom környéke fejlődéstörténetének szempontjából. A Szent Kereszt Felmagasztalása nevet viselő római katolikus templom a református templom közvetlen szomszédságában éll. A katolikus vallás kisebb közösségének a 17.századtól kezdve nem volt a faluban temploma, így tagjai kénytelenek voltak a szomszédos falvakba járni istentiszteletre. Csak a 19.században építtetett Ghyczy Rafael egy kisebb templomot klasszicista stílusban. Ezt egy kis folyosó kötötte össze a kastéllyal, ahol a katolikus pap is lakott. A templomot többször átépítették, de a legutóbbi átalakítás radikálisan megváltoztatta a külsejét és belsejét. Megszüntették az egyenes zárású szentélyt az eredeti szegmensíves boltozattal, a bejárati kőportált, a főhomlokzatot tagozó sarokfalsávokat, az összekötő folyosót, valamint az eredeti templombelsőt. 1989 és 1993 között egy csaknem új famennyezetű templom épült. Csak a hegyes sátortetővel fedett eredeti torony maradt meg, továbbá a Ghyczyek síremlékei és a 19.század első feléből származó orgona a karzat könyökrészén. A templom főoromzatába van befalazva a kastélyba vezető egykori kapu boltíve, amely a 18.század második feléből ered, valamint Amade Tádénak és feleségének, Nyáry Angélának a címere. A toronyban két harang van, amelyet a komáromi Dosztál cég 1926-ban öntött. A templom belső berendezése korszerű, hiszen a régi oltárt is kicserélték. Az első misét 1994 őszén celebrálták benne.

A kastély a római katolikus templom szomszédságában áll, és a református templom mellett jelentős műemléke a községnek. Az eredetileg barokk stílusú épületet Amade Tádé bősi gróf építtette a 18.század második felében. Nyilván nem lakott e kastélyban, ez valószínűleg a birtok intézőinek lakhelye volt. Később az Amadék bérbe adták birtokuknak az itteni részét a Ghyczy családnak. Ghyczy József a földeket a kastéllyal együtt megvette. A kastélyt átépíttette a 19.század első felében klasszicista stílusban, így ez a Ghyczy család itteni ágának központi helye lett. A 20.század elején Ghyczy Terézia, Ordódy Pál felesége eladta a birtokot és a kastélyt dr. Nagy Vilmosnak, s az ő tulajdonában volt 1945-ig. Utána az épület különböző adminisztratív célokat szolgált. Ma bolt és a rendőrség körzeti osztálya van benne. A kastély melletti park  megszűnt.

A kastély hosszúkás földszintes épület, közepén emeletes kiugróval - rizalittal. A főhomlokzatot ma csak a falsávok és a hosszúkás ablakok tagozzák, ez utóbbiakat eredetileg ablak alatti párkánnyal ellátott falkeretek övezték. Az eredeti pilaszterek jón párkányzatot és gerendázatot tartottak, s az ablakok mellvédjein mértani ábrák voltak. A kastély területére egykor boltíves barokk stílusú kapun át lehetett belépni, e fölött Amade Tádénak és feleségének, Nyári Angélának a címere volt. A folyosót boltív fedi, a kastély belsejét teljesen átépítették. A régi református iskola a református templommal szemben épült 1896-ban. Földszintes épület oszlopos árkádfolyosóval, középütt kisebb kiugróval ( rizalittal ), amelyet háromszög alakú csúcs zár le. Az egyszerű épületet 1965-ben lebontották, s a helyén egészségügyi központot építettek.

A református parókia az egészségügyi központ szomszédságában áll. 1896-ban emelték L alaprajzú épületként. A főhomlokzata modern. Az udvari részén kis, oszlopos tornác és hátsó gazdasági épületrész van, amely eredeti állapotában megmaradt. Az új református iskola a parókia mellett áll egy kis díszkertben. A komáromi Tóth cég építette 1928-ban. Szép, földszintes, hosszúkás épület szecessziós főhomlokzattal. Még a közelmúltban is iskolai célokra használták, jelenleg üres. A római katolikus iskola 1900-ban épült az egykori túriszakállasi részen. Két osztályterem volt benne. 1968-ig iskolaként használták, utána ifjúsági klub lett, majd 1988 után boltot rendeztek be benne.

A II. világháborúban elesettek emlékműve a református és a katolikus templom között található. Fekete gránitkő táblába van bevésve az áldozatok neve. 1965-ben leplezték le. A vájatában valamikor tüzérségi lőszer utánzata volt, s az egész emlékművet lánckerítés vette körül.

A KÖZSÉG IPARÁRÓL

Az ipar fejlődése szorosan összefügg a Raab zsidó vállalkozócsalád nevével. Ez a család a 19.század második felében a község közepén telepet létesített, s részben itt dolgozták fel a mezőgazdasági termékeket. A szeszfőzde a telep utcai részén volt, s az épület elülső felében bolt működött. A szeszfőzde még 1920 előtt megszűnt, a helyére iskolát építettek, ezt később lakásokká alakították át.

1970 után ezt az épületet is lebontották, s a helyén autóbusz-megálló létesült. Az olajütő mechanikus berendezés volt növényi olajok sajtolására. Növények vagy növényi magvak zúzásával készítettek itt olajat. A mechanizmus lényeges elemei a vaspapucsokba foglalt fakalapácsok voltak, amelyekkel az anyagot zúzták, s az eredményt egy vályúban fogták fel. Az olajütő a Raab-telep hátsó részén állt. Az elavult berendezéssel működő létesítmény még 1920 előtt megszűnt, később az egész gazdasági telepnek ez lett a sorsa. Egyszerű földszintes épületek voltak itt, gazdasági és ipari célokra kialakítva.

A KÖZSÉG NEVES SZEMÉLYISÉGEI

A Ghyczy család tagjai régi magyar nemesi nemzetség sarjai voltak, amelynek az első ismert képviselőit már 1244-ben említik. A Veszprém megyei Gic község birtokosai voltak, erről a községről kapták a nevüket is. Az északibb részre a 15.században kerültek. A 17.században a család birtokot szerzett Komárom megye déli részén ( 1676, Nagyigmánd  ). Tagjai jelentős megyei ( főispáni és alispáni ) tisztségeket töltöttek be. A lakszakállasi római katolikus templom sírboltjában temették el a család több tagját.

Ghyczy József  ( 1755 - 1835 ) 1790-től 1806-ig Komárom megye II. alispánja. Többször volt követe az országgyűlésnek. Királyi tanácsos, azután az országbíró ítélőmestere, később a királyi hétszemélyes tábla ülnöke, végül Torontál megye főispánja. Felesége: Jeszenszky Terézia ( 1767-1834 ), lányuk: Ghyczy Jozefa ( 1799-1856 ).

Ghyczy Rafael ( 1790 - 1859 ) József fia, 1823-tól Komárom vármegye főjegyzője, 1832-től II. alispán, 1840-től  I. alispán, 1830-ban, 1832-ben és 1840-ben országgyűlési követ.

Kováts Péter ( 1770 - 1846 ) református lelkipásztor, egyházmegyei tanácsbíró. 1803-ban helyezték Ógyalláról Lakra. 1811-ben Heténybe költözött. Kiváló tanító volt.

Kováts József ( 1807 - 1888 ) ismert pomológus, a község szülötte. Csaknem az egész életét Bátorkeszin töltötte. 1833-ban iktatták be a bátorkeszi református egyházközség lelkipásztorának, és ötven évig működött ott. Nem laboratóriumba zárkózó típusú tudós, hanem természetkedvelő ember volt. 1840-ben Bátorkeszin gyümölcsöst létesített, és lelkipásztori tevékenysége mellett megalapozta a pomológia tudományágát is, s ezzel hírnevet szerzett Komárom vármegyének. Kováts Péter fia volt.

Végh Kálmán ( 1895 - 1958 ) református lelkipásztor 1927-től haláláig működött Lakszakállason. Ő kezdeményezte a templom átépítését, korszerűsítését és toronnyal való kiegészítését. A kultúra terjesztője volt a községben és a környéken.